Egyesületünk úgy döntött, hogy ettől az évtől kezdve kirándulások (terepgyakorlatok) segítségével terepfelmérést végez Sárvár helyi jelentőségű természetvédelmi területein. Az eredményeket egy cikksorozatban örökítjük meg.

 Elsőként a Madarak és fák napja alkalmából a Várparkot jártuk be. Környezetvédelmi Világnaphoz közeledve pedig Rába-holtágat néztük meg a Szatmári-erdőben. A szennyvíztelephez vezető úton tovább haladva hamar ott voltunk a Szatmár-erdő élővilágát bemutató táblánál. Innen nagyjából százötven méter sétáltunk még az erdei úton a holtághoz. A morotvát körülölelő erdő bár erdészeti művelés alatt áll, ilyenkor már nem mutatja szép arcát.  Ahhoz korábban kell ide érkeznünk. Leginkább kora tavasszal, ha a virágzó hagymás és gumós növények: a hóvirág (Galanthus nivalis) és a csillagvirág (Scilla vindobonensis) tavaszi aszpektusát akarjuk megcsodálni. Most sajnos leginkább az aljnövényzetben eluralkodott a csalánnal és a rajta élő Csalán levélbogárral (Chrysolina fastuosa) találkoztunk. A holtágban szerencsére sok víz volt, köszönhetően a májusi özönvízszerű esőzéseknek. A kidőlt-bedőlt fák és az azokon meggyökerező magoncok, valamint szinte az egész tavat befedő békalencse jelzik, a tó a szukcessziója megállíthatatlanul halad a feltöltődés irányába. Nagyon nagy szerencsénkre a tó belső részeiben egy hódot (Castor fiber) is észrevettünk. A Rába mellé visszatelepített óriásrágcsáló sokszor okoz gondokat, de itt nagyon jó helyen van, és a lapátfarkával nagyokat csapkodva ezt jelezte is nekünk. Az erdő madárcsicsergéstől volt hangos és a lépten-nyomon ugráló erdei békákba (Rana dalmatina) botlottunk.

Nagyszerű élmény volt számunkra ez az erdei séta a holtághoz, annak ellenére, hogy már ébredeztek a mászó és repülő vérszívók.

Vígh Viktor

biológia-földrajz szakos tanár