„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”- idézet Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című művéből. 

Már évezredekkel ezelőtt az ember egyes vadállatokat megszelídített, és maga mellett tartott, hiszen felfigyelt azok értékes tulajdonságaira, vagy hasznukat vette a mindennapokban. Ezen hosszú folyamat során alakultak ki a háziállatok. Ez a kifejezés, fogalom is magában hordozza azt a jelentést, hogy ők velünk, közöttünk élnek a mindennapjainkban, tehát önálló táplálékszerzésre, önmaguk védelmezésére a ragadozó vadállatokkal szemben már alkalmatlanok. A megfelelő életfeltételeikért mi, emberek vagyunk felelősek.

Mielőtt megfordul a fejünkben az a gondolat, hogy szeretnénk egy háziállatot, társat, azelőtt elengedhetetlen, hogy körbejárjuk tüzetesen a témát. Először is, hogy milyen állatot szeretnénk. Minden állatfajnak/fajtának megvannak a jellemző tulajdonságai, igényei. Érdemes minél több információt begyűjtenünk az új kis jövevényről és annak fogadásáról, tartásáról. A döntés meghozatala előtt még fontos jópár tényezőt is figyelembe venni, mint például, hogy tudunk-e számára biztosítani olyan saját helyet, ami az állat méreteinek, az időjárás körülményeinek és a könnyű tisztíthatóságnak is egyaránt optimális és számára biztonságérzetet nyújt. Fajtájának megfelelően kell táplálnunk és a napi friss ivóvízéről sem szabad megfeledkezni. El kell látnunk az életkorától függően a kötelező védőoltásokkal, egyes fajok esetében a chippezés, vagy például a nem kívánatos túlszaporulat kiküszöbölése érdekében az ivartalanításról sem árthat a tájékozódás. Mint ahogy az embereknél is, úgy az állatoknál is előfordulhatnak betegségek, vagy akár a fajtából eredően is lehetnek kockázatosabb fajtabetegségek, gyengeségek, viszont ha ezeknek ismeretében állunk és tudjuk, hogy mire kell jobban odafigyelni, akár időben felismerhetjük a tüneteket és állatorvoshoz tudunk fordulni. Az állattartás idő-, energia- és pénzigényes tevékenység hosszú éveken át és ennek tudatában kell meghoznunk a döntésünket, hiszen ilyenkor egy Életet választunk. Azonban ez önmagában nem teljesen elegendő, ha csak az állat igényeinek, életfeltételeinek teszünk eleget, fontos, hogy megkapja tőlünk a  kellő odafigyelést, szeretetet és törődést. Bár az állattartónak kötelezettségei vannak, de cserébe boldog és örömteli élete is egy háziállattal, aki viszonozza mindazt a jót, amit kap. Mindörökre hűséget fogad nekünk és feltétel nélküli szeretettel társunkká válik, amíg közöttünk él. Ez egy őszinte és erős kötelék.

Aki nem érzi magában mindezt az elhivatottságot, kitartást, nem érdemes megpróbálkoznia vele, hiszen egy életről van szó, ez a tét. Az állatmenhelyeken már szinte alig vannak férőhelyek a megunt, vagy félrelökött, kitaszított gazdátlan sorsú állatok miatt, viszont ezek a befogadó helyek nagyon nemes célzattal működnek, hiszen a rászoruló állatoknak helyet, biztonságot, átmeneti megnyugvást, - ha szükséges- , orvosi ellátást, élelmet és vizet biztosítanak, ellátják őket nap, mint nap, azonban a menhelyen élő állatok mind-mind sérelmeket hordoznak.

Mi, akik gazdákká válunk egy állat befogadásával és annak minden igényeire odafigyelve szerető gazdájává leszünk és gondját viseljük, ez megakadályozható.

Eszerint vállaljunk és tartsunk háziállatot.

Hiszen „Áldott legyen az, aki elnyeri egy öreg kutya szeretetét.”  

                                                                                 (Sydney Jeanne Steward) 

Lakiné Bokor Zsófia